Cerro

Havanna városában, Cerro-ban születtem, a kubai tánc és zene szülőhazájában. A zene, a ritmus és a tánc az életem, a mindennapjaim része. Hitem és meggyőződésem az élet és az emberek szeretete. Akkor vagyok boldog, ha körülöttem az emberek boldogok. Ezt a pozitív életérzést szeretném átadni mindenkinek, aki velem együtt táncol.

Cerro Havanna legrégibb negyede. Itt gyökerezik a kubai zene és tánc, a legősibb kulturális hagyományok. Az emberek ismerik egymást, köszönnek egymásnak, mosolyognak. Minden házból zene hallatszik. A férfiak szabadidejükben a házak falához dőlve beszélgetnek. A fiúk fociznak vagy baseballoznak. Az asszonyok ebédet főznek. Az emberek gyakran jönnek össze egy baráti beszélgetésre, vallási vagy más közösségi eseményre. A kubaiak igen vallásos emberek. A baráti összejövetelekkor egymásra figyelnek, a közösségi lét fontosabb mindennél. A férfiak improvizálnak, először egy-két ember játszik valamilyen autentikus hangszeren, majd csatlakoznak hozzá újabb és újabb barátok. Az autentikus afrokubai rumba zene itt a legerősebb jellem- és közösségformáló erő. A gyerekek már kicsi korukban teljes hittel és meggyőződéssel táncolják a rumbát, ámulatba ejtő technikával a salsát és a reggaetónt. Pedig az itt élő emberek sosem jártak tánciskolába. A zenét sem tanulták. Mégis mindez gyerekkoruktól kezdve a közösségi életük szerves része. A tánccal fejezik ki érzéseiket, optimizmusukat, jövőbe vetett hitüket. Nem véletlen, hogy a világ leghíresebb kubai zenekarai, énekesei és táncosai Cerro közösségében éltek.